Ajánlatunk
Felnőtt mesére Fel!
Sándor Alexandra Valéria
2009 október 26., hétfő 08:16 Tragédia, elmúlás és halál. Van-e keresnivalójuk ezeknek egy mesében? Eddig úgy gondoltam, hogy nincs, de a Fel! című Disney-Pixar produkció megváltoztatta a véleményem. Sőt, biztos vagyok benne: másokét is...
Az animációs film első harmada már-már sokkolt. Kezdetben két gyermeken kacaghattam, akik egy felfedezetlen terület hősét, Charles Muntz-ot bálványozva ügyetlen terveket szövögettek a dél-amerikai Paradise Falls meghódítására.
Kép: mozinezo.hu
Gyors képsorok mutatták, hogy a két immáron tizenéves között szerelem szövődött, összeházasodtak, s boldogok voltak egészen addig, amíg ki nem derült, hogy egészségügyi okok miatt sosem születhet csemetéjük. Kettecskén éltek tehát egy színes házikóban, s úgy tűnt, elfogadták a sorsukat.
Ám Carl Fredricksen egy dologba mégsem nyugodott bele. El akart utazni nejével gyermekkoruk paradicsomába. Az idős bácsi titokban megvásárolta a repülőjegyeket, hogy örömöt szerezzen Ellie-nek. De a végzet közbeszólt, s a kórházi ágyon fekvő néni meggyötört arca után bizony a ravatal, majd a gyászoló Carl képe következett.
És szemben találtam magam egy hetvennyolc éves léggömbkereskedővel, aki elnyűtt, recsegő-ropogó testtel és beteljesületlen álmoktól megkínzott lélekkel ébred minden áldott nap. A kicsik harsányan nevettek az esetlen reggeli tornáján a tágas multiplex falai között, amiért képtelen voltam hibáztatni őket. És arra a lánykára sem haragudtam, aki a mögöttem lévő sorban fennhangon tudakolta édesanyjától kábé tucatszor, hogy miért beszél a bácsi egy fényképhez, vagy miért fogja meg érzelmesen a sajátja mellett üresen tátongó, kecses fotel karfáját.
Mielőtt azonban könnyek szökhettek volna a szemembe, elkezdődött a nagybetűs mese. Jött egy szeretetéhes, pufók kissrác, Russell, aki fia helyett unokája lett Carl-nak, és akinek a társaságában nehezen ugyan, de sikerült eljutni Paradise Falls-ba. Az öreg lufik ezreit erősítette a házához, hogy aztán a magasba emelkedve, egész életét és véletlenül Russellt is magával cipelve, lassacskán ellebegjen a célig.
Aztán összefutott egy-két fantasztikus lénnyel: az óriás túzokkal és a beszélő kutyafalkával. Sőt, utóbbiból egyet meg is tartott a fiúcska unszolására. Végül a megviselt nyugdíjas és a csokizabáló kölyök csak úgy mellesleg legyőzte a főgonoszt, miként az egy valamire való animációs filmben elvárható. Csakhogy ezúttal sokkal többet kaptam egy mézes-mázos hepiendnél.
(sav)
