Kultúra
A szőke lányka elbírt a gyíkkal
Sándor Alexandra Valéria
2010 március 11., csütörtök 12:31 Nem számítottam többre egy bájos mesénél, amikor beültem az Alice Csodaországban című szuperprodukció bemutató előtti vetítésére. És bár előrebocsátom, hogy világnézeteimet aligha rengette meg a történet, a szám igencsak tátva maradt a háromdimenziós képi megoldások láttán. Meg persze a jól irányzott poénok okozta spontán röhögőgörcs miatt sem volt időm becsukni.
Tim Burton legújabb filmjéről sok rosszat el lehet mondani. Az eredeti sztori rajongói többek között nehezményezik, hogy a forgatókönyv írója, Linda Woolverton két kötetet gyúrt egybe, s az így keletkezett katyvaszt kiegészítette egy ki tudja, honnan importált sárkánygyíkkal. Merthogy Lewis Carroll művei, az Alice Csodaországban és ugyanő Tükörországban közül egyik sem tartalmazza a végig végkifejletként a főhős feje fölött lebegő óriáshüllőt. Nem baj, kell egy kis üdítő újdonság a népnek.
Az aranyosan ártatlan arcú, ám egyelőre ismeretlen Mia Wasikowska színészi alakítása vitathatatlan a nővé érett főhős bőrében, a filmet mégis a "nagyfejű nőként" aposztrofált Vörös Királynőt megformáló Helena Bonham Carter és a Bolond Kalapost játszó Johnny Depp viszi el a hátán.
A százegy percnyi animációs csoda üzenete pofonegyszerű. A zsarnoki uralom hosszú távon nem vezet semmire, a rossznak bűnhődnie kell, a jó pedig egy reménytelennek ígérkező, mégis győzedelmes küzdelem után elfoglalhatja méltó helyét. Alice tehát való világból származó, rusnya udvarlójától egy nyúlüregbe menekülve megszerzi a harchoz szükséges kardot a gonosztól, közben barátságot köt néhány furcsa lénnyel, meglátogatja a borzalmasan sminkelt, de végtelenül kedves Fehér Királynőt, alias Anne Hathaway-t, majd egy laza mozdulattal lenyisszantja a sárkánygyík félelmetes kobakját.
A másodosztályú történet és a fantasztikus látvány ellentmondásos kettőse olyan remek szórakozást eredményez, hogy a moziból kifelé jövet kedvem támadt eljárni a Bolond Kalapos híres táncát.
Hozzászólások (0)